Borongós, kora téli nap ez,
Szél fúj, az eső is szemerkél.
Magamba bújtam melegedni,
Arcotok gyertyája bennem él.

Világít, hol fényes, hol sötét.
Majd mesél fény és árnyékképet.
Ti vagytok a tinta tollamon,
Minden könnycsepp egy pacát éget.

Füstöl a papíron, s felizzik,
Bábozik felgomolygó testet...
Találgatlak, de egy gondolat
Elragad, s ködfátyolba fektet.

Csipkemintás, mint élet-évek
Színes, harsány- szép tarkasága.
Keresztszemmel öltött fátyolkép,
Hisz az emléknek nincs halála.

Magamba bújtam melegedni.
Arcotok gyertyafény, itt lebeg.
Bolyong a lélek, nyugvást keres.
Gyertek, temetőtök én leszek!

 

/Szegő Judit/